Boszorkányok és varázslók tábora Horányban

2021. július 12 – 16.

2021.07.12. (hétfő)

Odafelé utunk során csak egyetlen említésre méltó esemény történt: Rákosrendezőn elromlott a mozdony, ezért át kellett szállni egy másik szerelvényre. Még így is bőven volt időnk a horányi kishajó indulásáig, és az előre tervezett időben, 11 óra körül értünk a táborba. A két Misi (Wasylkovicz és Lajti), valamint Hajni és Zsuzsa néni már korábban megérkeztek a csomagokkal, így kipakolás után nem volt akadálya a szobák és a tábor (ide értve a pingpong asztalt és a trambulint is) birtokba vételének.
A rekkenő hőségben a táborozók nehezen bírtak ellenállni a medence csábításának (bár az még tisztításra várt. Így a „Misi-brigád” által elkészített remek paprikás krumpli elfogyasztása után többen is a vízben landoltak, de néhányan – a félelmetes vízifegyverek révén – a parton maradók közül is  vizesek lettek.

Az esti tábortűznél először a messzi földről, az al- és felvilágból érkező boszorkányok, varázslók, egyszarvúak és egyéb csodás lények (Hermione, Gandalf, Hekaté, Hisztis Mirtill, Bibir Csóka, és a többiek) mutatkoztak be, akik – mint vezetőjük, Hermione elmondta – ezt az alkalmat választották ki, hogy tanulmányozzák a muglik életét (Gandalf megjegyzése: a félszerzetek*), és elvegyüljenek közöttük.

Ezt követően zajos sikert aratott a három csoport, a Tudjukkik, a Varázs-ló-vak  és a Pókadémia színvonalas és szórakoztató műsora, amit hangulatos éneklés követett. A napot pótvacsora zárta.

2021.07.13. (kedd)

A nap természetesen reggeli tornával kezdődött, még pedig az alábbi bonyolult szövegre-dallamra komponált mozgássorozattal:

Egy Ford Escort, egy Ford Escort,
Mini-Mini-Mini-Mini Ford Escort.
Egy Ford Escort, egy Ford Escort,
Mini-Mini-Mini-Mini Ford Escort.
Ferrari, Ferrari
Mini-Mini-Mini-Mini Ford Escort.

Egy McDonalds, egy McDonalds,
Kentucky Fried Chicken, McDonalds.
Egy McDonalds, egy McDonalds,
Kentucky Fried Chicken, McDonalds.
Burger King, Burger King,
Kentucky Fried Chicken, McDonalds.

Egy Blend-a-Med, egy Blend-a-Med,
Gabi, Gabi, Gabi, Gabi Blend-a-Med.
Egy Blend-a-Med, egy Blend-a-Med,
Gabi, Gabi, Gabi, Gabi Blend-a-Med.
Aquafresh, Aquafresh,
Gabi, Gabi, Gabi, Gabi Blend-a-Med.

Akiknek ez a gyakorlat nehézséget okozott, „férfiasabb” módon is bizonyíthatták frissességüket és edzettségüket.
A tojásrántottából és teából álló reggeli elfogyasztása, majd a szobaszemle után a csapat olimpiára került sor. A hagyományos számok (méta, kötélhúzás, vizes póló) mellett új sportágként sikeresen  mutatkozott be a gyeplabda. Az elképesztően izgalmas küzdelemben a csapatok teljes erőbedobással küzdöttek.

Az ebéd hideg gyümölcsleves és natúr szelet volt (ez utóbbihoz a menü szerint zöldséges krumplipüré volt a köret, azonban a zöldség salátalevél volt, és ez a kombináció nem mindenkinek nyerte meg a tetszését). álló ebéd után hasonlóan izgalmas és szórakoztató volt a délutáni vízi vetélkedő az időközben kiporszívózott medencében. Mondhatnánk: szem nem maradt szárazon, de, persze, nem csak a szemek.

A vetélkedő után – ott helyben, a medence mellett –  mindenki megehette jól megérdemelt uzsonnáját, vagyis a dinnyéjét, sőt, akinek volt rá kapacitása, akár több szeletet is. Ezt követően visszatértünk a medencébe, ahol – immár nem versenyszerűen – további vizes játékokkal ismerkedtünk és múlattuk az időt.
A vacsora tejbegríz volt, és bizony, nem sok maradt belőle. Vacsora után jót játszottunk, először „Há”-t, aztán Nindzsásat, később táncoltunk, de már gondolatban már mindenki az éjszakára készült.
A bátorság-próba izgalmasan alakult. Nemcsak azért, mert már az indulási pontra menet szellemekkel, kísértetekkel és vérfarkasokkal ijesztgették magukat és egymást a próbára készülők, nemcsak a rengeteg szúnyog miatt, hanem azért is, mert az ifik – egyéb elfoglaltságuk miatt – a táborban maradtak. Ki fog így vigyázni a sötét úton lépkedőkre? Igaz, voltak, akik ifiket véltek fölfedezni a sötét bokrok között, de lehet, hogy a szél mozgatta az ágakat és a leveleket. Vagy mégis ott voltak az ifik? Ki tudja? Mindenesetre az első két induló hamar feladta a küzdelmet, és még az utánunk következők is ketten-ketten párosával érkeztek be, ami közismerten szabálytalan. A többiek viszont már tényleg bátrak voltak, így mindannyian letették a bátorság-próbát (a táborvezető jóindulatú döntése alapján még a szabálytalankodók is, sőt, a végül az útvonalat Hajni tárasaságában bejáró Aliz és Kincső is), és ráadásul egy-egy világító karkötőt is kaptak, a táborban pedig pótvacsora várta a bátrakat.

2021.07.14. (szerda)

Semmi sem lehet tökéletes, még a kakaó-kalács reggeli sem. Mindenesetre többen fáradhatatlanul gyomlálták ki a kalácsból a mazsolát, ami nem is olyan egyszerű feladat. (A későbbiekben akár vetélkedő feladat is lehetne a kalács mazsolátlanítás!)

Azért, persze, mindenki jóllakott, és az előző napi eredmények hirdetését és jutalmak kiosztását követően lelkesen tapsoltunk az elhagyott holmijukat kiváltók kacsa-táncának.

A délelőtt a kézművesség jegyében telt el. Lehetett varázspálcát és seprűt, kavics képet és nyakláncot készíteni, próbaigazoló üveggolyókat tároló szütyőket díszíteni, táblaképet festeni és varázsgömböt készíteni – szóval, mindenki rendkívül kreatív lehetett, ezért aztán ezt a próbát is sikerült teljesíteni.

Ezen a napon először ebédeltünk az étteremben (kedden kihozták az ebédet a táborba). Kellemes környezetben jóízű ebédet kaptunk (csirkeragu leves, rizses hús), bár az erőteljes fűszerezést többen – főleg a kisebbek – nehezményezték. Talán ezzel lehetett összefüggésben a kiemelkedő vízfogyasztás, bár az nehezen magyarázható, hogy egyesek több mint egy kancsó vizet ittak meg.

Délután egyéni számokkal folytatódott az olimpia, úgy, mint: lufi durrantás, fekvőtámasz, palack kitartás, asztalitenisz, szkander.

Az uzsonna őszibarack és keksz volt, utána pedig irány a medence, ahol különösen a „Pusztító Katicának” akadt sok dolga – de ellenfele is.

A vacsora szalámis kenyér és tea volt, utána pedig a kaszinóban szórakozhattak a táborlakók. Itt különböző játékokon nyerhettek gogyenákat a szenvedélyes játékosok (vagy akár veszíthették el azokat).

2021.07.15. (csütörtök)

A bőségesen adagolt gabonapehely és tej kellő energiatartalékot jelentett a délelőtti záró vetélkedőhöz. A csapatok nemes versengése közepette a csapatvezetők is megállták a helyüket: csapatuk érdekében hősiesen kiállták a legsúlyosabb megpróbáltatásokat is.

Az izgalmakban bővelkedő délelőtt után jól esett az ebéd, amit ismét a Torony étteremben fogyasztottunk el. A zöldborsó leves ismét finom és ismét fűszeres volt, a bolognai spagettit viszont majdnem teljesen elfogyott. Külön tapsot érdemelt Piroska Viki, aki – bár kemény küzdelemben – az utolsó  szemig legyűrte az egész adagot.
Akár a jóllakottság, akár más ok játszott közre, mindenesetre az ebédet követő bevásárlás során – a hőség miatti védőételként – felajánlott jégkrém lehetőségével nem mindenki kívánt élni, viszont az egyéni bevásárlások jelentősen fellendítették a bolt forgalmát.
Délután a csapatok megbeszélésbe még belefért egy rövid medencézés is. Az ünnepi vacsora a szokásos hangulatos környezetben, pizza és üdítők közepette zajlott. Ezt követte a záró tábortűz, amelyre – ezúttal először! – a csapatok közösen készültek, és a közös műsor nagy sikert aratott.

A tábortűz után még közös tánc (Cotton Eye Joe és társai) következett, majd az ünnepi vacsora nasival és gyümölccsel kiegészített második felvonása közepette hangzottak el az ugyancsak a tábori próba részét képező – csapatvezetőket – dicsőítő ódák, amelyek nagy sikert arattak, és helyenként könnyeket csaltak a címzettek szemébe.

Takarodó után a táborvezetőség hagyományos módon közös énekkel (Alszik a világ, Tábortűz elhamvad, Búcsúzunk) gyertyafény mellett búcsúzott el a tábortól és a táborozóktól.

2021.07.16. (péntek)

Az utolsó reggel amúgy is feszített menetrendjébe némileg bezavart a már korán reggel megérkező, bennünket váltó csoport, de a gondos előkészítésnek hála a reggelivel (virsli és tea), a csomagolással és takarítással is sikerült időre végeznünk. A már korán megérkező Wasylkovicz Misi már 10 óra után elindulhatott a közös felszereléssel és a nagyobb csomagokkal, nálunk már csak a kézipoggyász maradt (és persze fürdőruha, törülköző annál, aki még utoljára mártózni akart egyet).
A táborzáráskor megteltek a próbaigazoló üveggolyókat tároló szütyők, hullott a csokoládé, sok-sok oklevél és nyaklánc talált gazdára.

A csapatvezetők (Pásztor Hanga, Pécsi Richárd és Vitéz Flóra) emlék ládikát kapta, és hasonló, de nagyobb ládikát kapott a tábor vezetője, „a tábor szellemi anyja”, Wasylkovicz Kincső.

Ugyan még volt idő a csobbanásra, de ezzel a lehetőséggel már csak néhányan éltek, aminek persze az elfelhősődő, az előző napokénál kicsit hűvösebb idő is oka lehetett.
Szárítkozás után még kiderítettük, kinek ki volt az angyalkája, azután búcsút intettünk a tábornak. Ekkor már elmúlt dél, ezért ismét a Torony étterem felé vettük az irányt, ahol a búcsú ebéd (karfiol leves és bakonyi csirkecsíkok rizzsel) várt bennünket.
Ebéd után egyenesen a révkikötőbe mentünk. A másik oldalon (Alsógödön) még volt egy kis időnk a vonat indulásáig, amibe belefért még egy jégkrém, meg egy rövid hintázás a játszótéren.
A vonat pontosan érkezett, a hazafelé út különösen esemény nélkül telt, viszont többek csak Monoron ébredtek fel mély álmukból, ahol már a szülők várták az érkezőket.