Ez most egy kísérlet volt. Arra voltam kíváncsi, hogy ki olvassa el a hírlevelet, ki nézi meg a csapat honlapját, hiszen ezekből a forrásokból lehetett tudomást szerezni a március 26-ai kirándulásról. (A teljes igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy már a 12-ei akadályverseny eredményhirdetésekor is felhívtam rá a figyelmet.) Mindenestre – mint kiderült – nem azért voltunk kevesen, mert nem tudtak róla az érintettek, hanem betegség, családi esemény, no és a párhuzamosan megrendezett játszóház miatt.
Illetve.. nem kevesen, hanem éppen elegen. Tízen keltünk ugyanis útra fél tíz körül a szökőkúttól, és ugyanennyien érkeztünk vissza délután kettő körül, ki Fölszegre, ki Telepre, vagyis veszteség nélkül. Ami azt jelenti, hogy mindenki túlélte a több mint 10 kilométeres túrát, vagyis lényegében inkább kényelmes sétát, a többség még el sem fáradt igazán. Útközben sok őzet, madarat, virágot láttunk (sőt, egy döglött rókát is), az érdeklődők magaslesről is megszemlélhették a tájat, a farkasdi csárdánál pedig ki a lovakat nézegette, ki hintázott vagy kutyákat simogatott, hogy az üdítő után felfrissülve folytathassuk az utat.
Az időjárással is szerencsénk volt. Igaz, közben leesett három szem eső, de mire elővettük az esőkabátot, már az is felszáradt. Szóval: jól sikerült. Mátyás Tamásnak és Pellei Zsoltnak különösen, mert nekik egy-egy csoki járt, amiért a térképen azonosították helyzetünket, később pedig meg tudták mutatni – ugyancsak a térképen – az egész bejárt útvonalat. Ezt itt:
