Gombai talpasok a Cserhátban
Július 29. és augusztus 4. körzött került sor a Felfedező kalandtáborra, amely méltó volt nevéhez: a 25 részvevő felfedezte a keleti Cserhát kincsit, a palóc táj csodáit, és számos kalandban volt részünk. Persze, mindezt nem adták olcsón: embert próbáló hőségben tettük meg az összesen több mint 50 kilométernyi – egyébként szakaszonként nem túl hosszú és nem is túlságosan megerőltető – utat a Vanyarc – Ordaspuszta – Buják útvonalon, miközben felkerestük Szandavárt és a bujáki várat is. A résztvevők dicséretére legyen mondva, hogy zokszó és panasz nélkül cipelték a hátizsákokat (volt, aki a teljes felszereléssel) a tikkasztó kánikulában. Különösen figyelemreméltó teljesítmény ez a legkisebbektől, akik megérdemlik, hogy fölkerüljön a nevük a dicsőségtáblára, hiszen Wasylkovicz Sebők még csak szeptemberben megy iskolába, Csordás Ágota az első, Lajti Regina pedig a második osztályt végezte az idén.
A hősies kitartás elnyerte méltó jutalmát: Vanyarcon megismerkedhettünk a tojáspatkolás rejtelmeivel, és volt, aki maga is kipróbálhatta ezt a mesterséget, az első este pedig hangulatos tábortűzre került sor. Megismerkedtünk a település történetével, és megtudtuk, hogyan készül a haluska (sajnos, csak elméletben, pedig szívesen meg is kóstoltuk volna), és kipróbálhattuk a könyvtár mellett berendezett konditerem eszközeit is. Felkerestük a tájházat, ahol megcsodálhattuk a régi bútordarabokat, népviseletbe öltözött babákat, és néhányan fel is próbáltak egy-egy – ma már ritkaságnak számító – ruhadarabot. (Köszönjük Ferenci Éva Mária tojáspatkolónak, Nedeliczky Teréz népművelőnek és Vravuska Józsefné Panni néninek a szíves és színes kalauzolást.) Kemény küzdelemben győzelmet arattunk a helyi Cigány Tűz tábor labdarúgó csapat ellen, és sor került az első izgalmas számháborúra is.
Útban Ordaspusztára az utat néhol annyira benőtte a bozót, hogy két helyen is kisebb kerülőre kényszerültünk, de a béri Nagy-hegyről elénk táruló kilátás (Regina azt mondta, hogy „ilyen szépet még nem láttam”) és az Európában egyedülálló andezitömlés bőségesen kárpótolt a fáradságért.
Ordaspusztán a régi iskolában nem éppen ideális volt a szállás, de hamar úrrá lettünk a nehézségeken. Este szalonnát sütöttünk, majd még aznap éjjel tízen letették a bátorság próbát az igazán hátborzongató terepen. Másnap délelőtt akadályversenyre került sor, majd ebéd után megostromoltuk Szandavárat, ahol GPS segítségével sikerült megtalálni a ládákba rejtett kincset is. A vár alatt újabb izgalmas számháborúra került sor, így már jócskán esteledett, mire hazaértünk. Nagy szerencse, hogy Pizsi és Lali finom paprikás krumplival várta az éhező sereget.
Másnap, augusztus 2-án több helyen megdőlt az országos melegrekord, valószínűleg Ordaspuszta és Buják között is, amerre továbbhaladtunk utolsó szálláshelyünkre. Útközben megpihentünk Virágospusztán, megdézsmáltuk a szilvafákat Buják határában. A tartalékra szükség is volt, mert a szálláshelyről még mintegy másfél kilométert kellett gyalogolni a Cserhátgyöngye vendéglőig; az ebéd viszont kitűnő volt.
Délután divatbemutatóra került sor: minden lány beöltözhetett bujáki népviseletbe, és természetesen zajos sikert arattak. Szerényen fogalmazva is azt kell mondanunk: gyönyörűek voltak!
E közben a fiúk már megtörték a főtt krumplit, így Piroska néni irányításával teljes gőzzel kezdődhetett a nudli készítés. Az már csak természetes, hogy a prézlis és a mákos nudli is az utolsó szemig elfogyott.
De még nem volt vége a napnak. Este felkerestük a helyi nyugdíjas klub helytörténeti gyűjteményét, ahol Piroska néni és nyugdíjas társai színes magyarázata közepette csodálhattuk meg a gyűjtemény kincseit, sőt, még énekeltek is nekünk.
Utolsó teljes napunkon (az eddigiekhez képest) rövid túrát tettünk a bujáki várhoz, amelynek tövében sor került a táborozás utolsó számháborújára, ezúttal az ifik és a gyerekek között. Bár ezúttal az ifik nyertek, el kell ismerni, hogy a gyerekcsapat nem állt messze a győzelemtől.
Délután megnéztük a fél évszázadon keresztül Bujákon alkotó Kossuth díjas festő, Glatz Oszkár festményeiből rendezett kiállítást, valamint az ehhez kapcsolódó kisfilmeket, később vetélkedtünk, Pizsi vezetésével kulcstartót készítettünk, és még egy rövid vízipóló fesztiválra is volt idő. Nagy sikert aratott az ünnepi vacsora, mindenki degeszre ette magát pizzával, majonézes kukoricával, dinnyével, popcornnal, sütivel, majd hangulatos tábortűz mellett, nótaszó zárta a búcsúestet.
Másnap, a hazaindulás előtt csomagolás és nagytakarítás után minden táborozó megkapta a jól megérdemelt próbaigazolást, Pécsi Richárd pedig, aki végig teljes hátizsákkal tette meg az utat, és közösségi munkája is kimagasló volt, díszoklevelet kapott. Hazafelé úton még betértünk a hatvani strandra, ahol mindenki lemoshatta az út porát, és elkölthette maradék pénzét. Augusztus negyedikén 16 órakor a gombai talpasok teljes létszámban, bár némileg elhasznált állapotban megérkeztek Gombára.
